Arany János: V. LÁSZLÓ
Dühöng a déli szél,
Jó Budavár magas
Tornyán az érckakas
Csikorog élesen. |
"Fordulj be és alugy
Uram László király:
A zápor majd eláll,
Az veri ablakod." |
Nyilása tűz, patak;
Zúgó sebes özönt
A rézcsatorna önt
Budának tornyiról. |
Kivánja eskümet?"
"A nép, uram király,
Csendes, mint a halál,
Csupán a menny dörög." |
Lehull, gazdája nincs:
Buda falán a rab
- Egy-egy felhődarab -
Ereszkedik alá. |
Hunyadi két fia -"
"Uram, uram, ne félj!
László, tudod, nem él
S a gyermek, az fogoly." |
Vonúl egy kis csapat;
Olyan rettegve lép,
Most lopja életét...
Kanizsa, Rozgonyi. |
Kivált Mátyás előtt!"
"Mátyás, az itt maradt,
Hanem a többi rab -
Nincsen, uram, sehol." |
A szélvihar elült,
Lágyan zsongó habok
Ezer kis csillagot
Rengetnek a Dunán. |
Cseh-földön biztosabb."
"Miért e félelem?
Hallgat minden elem
Ég s föld határa közt." |
A bujdosó buvik;
Ha zörren egy levél,
Poroszlót jőni vél
Kanizsa, Rozgonyi. |
Minden perc egy halál!"
"Legitten átkelünk,
Ne félj uram: velünk
A gyermek, a fogoly." |
A bujdosó riad;
Szellő sincsen, de zúg,
Felhő sincsen, de búg
S villámlik messziről. |
Hűs cseppet, hű csehem!"
"Itt a kehely, igyál,
Uram, László király,
Enyhít... mikép a sír!" |
Cseh földön ül a rab;
Cseh földben a király,
Mindég is ott marad,
De visszajő a rab...! |