Arany János: FÜGG LOMHA KÖD...
Rejtvén, hol a csermely alákanyarul,
Mint bágyad az egykori oly üde kép,
Hogy az ősz halványan a télbe belép.
Elvitte vidám cicomáit a nyár.
Hagyj félrevonulni s andalgani gyors
Árján az időnek, s mint üldöz a sors!
Szűk arasz éltemből mi lehet még hátra? - - -