Babits Mihály: RÓMAI ELÉGIA
Mily jól értem a Mult és a Jelen szavait! |
írók könyveiben keresek új örömöt. |
fél-tanulás mellett kétszeres így a gyönyör. |
formáit, s kezem a karcsu csipőn lesuhan? |
lát a tapintó kéz, látva tapintgat a szem! |
éjjeli órákkal kártalanít pazarul. |
s míg ő szúnnyad, ezer gondolatot szövök én. |
és a hexameter ütemeit remegő |
s halk lélekzete, míg szívemig ért, zene lett. |
éjeit álmodván vissza, magában örült. |