Babits Mihály: MADONNA MIA
MADONNA MIA
Liliomlány, nem e földnek való,
fülére húzott barna lágy hajakkal,
a csóktól félő összevont ajakkal,
arccal, mely nem volt sohse lángoló;
fülére húzott barna lágy hajakkal,
a csóktól félő összevont ajakkal,
arccal, mely nem volt sohse lángoló;
s mint zápor ködjén át a tiszta tó,
könnyes álmoktól nedvezett szemekkel
keble márványán bíborszín erekkel,
s nyakkal, mely mint galambé, tiszta hó.
könnyes álmoktól nedvezett szemekkel
keble márványán bíborszín erekkel,
s nyakkal, mely mint galambé, tiszta hó.
S bár ajkamon csak róla van dicsének,
csókolni még a lábát sem merem,
érezve egy nagy titkos borzadályt.
csókolni még a lábát sem merem,
érezve egy nagy titkos borzadályt.
Mint Dante, oldalán Beatricének
a lángos oroszlán alatt megállt
s az arany lépcsőt látta hirtelen.
a lángos oroszlán alatt megállt
s az arany lépcsőt látta hirtelen.
