Berzsenyi Dániel: ESDEKLŐ SZERELEM
Thétis bíbor keblébe,
S mosolyogva emelkedik
Lúna szemérmes képe.
Édes álmot lengedez,
Az ég békes, s nyúgodalma
Hegyet-völgyet béfedez.
Szememre nem hullatja
Balzsamát az illatozó
Esthajnal csillagzatja!
De gondjaim felköltik,
S nyughatatlan kebelemet
Fájdalmakkal eltöltik.
Néha fáradt szememet,
Kinyitja könnyeim árja,
S mossa halvány képemet.
Sérült szívem sebeit!
Mert a szerelem égeti
Minden titkos ereit.
Te, ki azt megsebzetted,
Ki a szerelemnek ezer
Tőrét rám lehelletted!
Reszkető két kezeim,
Téged az égre függesztve
Sírdogáló szemeim.
S boldogítóm tud lenni,
Szánj meg, Kegyes! légy orvosom:
Ne hagyj holtig epedni.
Míg el nem fogy életem,
Míg elhervadt ajakimat
Ajakidra tehetem.