Csokonai Vitéz Mihály: A főldindúlás
A főldindúlás
Csak alig rendűlt meg a főld mély ürege,
Megrázott oszlopi fundamentumának
Már reszkető háta béfelé omladoz,
Melyből sustorékol sűrű kénkő langja,
Bömböl a főld belől, s küszködik magával,
A holddal szomszédos hegyek besűlyednek,
Belől a pokolnak szelelő lyukai
Kívűl az öszvedűlt házaknak kéményi
Recsegés, ropogás hallik mindenfelé,
A városok rakás kövekbe omlanak,
A halál a füstnek s pornak közepében
S felütvén zászlóját egy setét felhőre,
A jajszó, sikóltás a levegőt teli,
Onnan terhesedve a nyílt poklokra űl,
Iszonyító romlás, irtóztató csata,
Hát az Ítéletnek milyen lesz formája,
| Azonnal minden szív írtózva rettege. |
| Rettentő zúgással egyberoskadának. - |
| A Tartarus gyémánt boltjáig hasadoz; |
| Mint mikor fellobban az Etna barlangja. |
| Kívűl ekhóztatja a romlást lármával. |
| Rajtok feneketlen tengerek erednek. |
| Megnyílván, árvízként omlanak langjai; |
| Lettek a pusztító lángoknak örvényi. |
| Bomlik, törik, szakad minden ezerfelé. |
| Az égből a pompás tornyok lehullanak. |
| Kevélyen kóvályog véres szekerében: |
| Kacagva repűl le a vérbe fekvőre. |
| Magát a csillagok közzé felemeli, |
| S a benne kínlódók jajjával egyesűl. |
| Amelyet még semmi toll le nem írhata! - |
| Ha ilyen iszonyú ichnografiája? |
Király, vitéz, ki most egy harsogó szóddal
S te elmés tanácsos! ki űlvén kormányra,
Ti, kiktől rettegnek annyi sok nemzetek,
És ha szavatokból semmit el nem követ,
Vagy menjetek vitéz táborral ellenek,
Vagy ha a kabinét jobb módot találhat,
S akkor, ha ezt véghez viszi egy köztetek,
Imádjuk, ha ennyi kincsek pusztúlását,
Isteni erőtök vagy semmivé tészi,
Népek jóltévői! fejedelmek! ha már
Legalább az ilyen köznyomorúságban
Ha rajtatok nem áll, hogy az ember húlljon,
Kössétek bé minden nép közt a sebeket,
| Népeket láncolsz meg hatalmas békóddal; |
| Egy plánummal zavart hánysz sok tartományra; |
| E főldindúlásnak, ha lehet, intsetek. |
| Vessétek tömlöcbe e főldi kénkövet; |
| Hogy ez engedetlen lángok elvesszenek; |
| Tán a politika még többet használhat. |
| Imádjuk az erőt és az észt bennetek. |
| Ennyi embertársunk keserves romlását |
| Vagy, míg ki nem ütne, jól elejét vészi. |
| Csak egy főldrengésből köztünk ennyi a kár, |
| Ti légyetek segéd egy káros országban. |
| Legalább az árva s özvegy ne koldúljon; |
| Hogy ép testtel tudjon szolgálni titeket. |
