Eötvös József: BEDGELLERT.
Bedgellert völgyiben,
Alatta tört fegyver között
Egy welsz vitéz pihen.
Ki tudja azt, miért?
A mult csatákért könnyezik,
Vagy tán a kedvesért?
Kit itt temettek el?
A kő mohos, faragtalan
S ezekre nem felel.
Beszélőbb felirás,
Mint szó, melyet hiú utód
A sírkövekre ás.
Nem oly különbözők:
Keserv az ember élete,
Hidd, mind kesergtek ők.