Gyulai Pál: KANDALLÓMNÁL.
Zörget kinn a födelen,
Benn kandalló pattogása
Enyhít s elmulat velem.
És elnézem a tüzet,
Vörösen, majd fehér-kéken
Amint lángot ereget.
S ép oly gyorsan elenyész,
Emlékemben is sok minden
Fel-felvillan s ködbe vész.
De immár hamvába hal
És megzendűl lelkem mélyén
Mélán egy bús régi dal.
«Árnyék, amely játszik véled,
Egy kis szerelem, egy kis bor,
Sok nagyravágyás, végre por.»