Juhász Gyula: Flaubert emlékének
Hogy könny és vér, ezt érzem és tudom
S a gőg szavát is szíved sírva írja
S nem tudsz megállani a bús uton,
Mint temetőbe özvegyet a gyász,
Betűk a fejfák itt és vértanúid
Nyugosznak erre s nincs föltámadás.
Te itt maradtál egy mohos padon,
Egy kínpadon, veled a fájdalom.
Mert följárnak majd és kísértenek,
Ha rádborul utolsó éjjeled!