Juhász Gyula: TOSTI-DAL
TOSTI-DAL
L. M. Cognetti
Akkor szeretnék én meghalni szépen,
Mikor derűs az ég és lágy a szellő,
Mikor a fecske rak dalolva fészket,
Mikor a föld virága újra termő.
Csöndes tavaszi este lenne végem,
Ha alszanak az ibolyák a réten,
Istenhez akkor szállna át a lelkem,
Mikor tavaszi alkony szárnya lebben.
De amikor leszáll a vak sötétség
S az éjszakában zúg az őszi zápor
S a fáknak lombja elhullatja ékét,
Ó akkor szívem félne a haláltól!
Csöndes tavaszi este lenne végem,
Ha alszanak az ibolyák a réten,
Istenhez akkor szállna át a lelkem,
Mikor tavaszi alkony szárnya lebben.
Mikor derűs az ég és lágy a szellő,
Mikor a fecske rak dalolva fészket,
Mikor a föld virága újra termő.
Csöndes tavaszi este lenne végem,
Ha alszanak az ibolyák a réten,
Istenhez akkor szállna át a lelkem,
Mikor tavaszi alkony szárnya lebben.
De amikor leszáll a vak sötétség
S az éjszakában zúg az őszi zápor
S a fáknak lombja elhullatja ékét,
Ó akkor szívem félne a haláltól!
Csöndes tavaszi este lenne végem,
Ha alszanak az ibolyák a réten,
Istenhez akkor szállna át a lelkem,
Mikor tavaszi alkony szárnya lebben.
1925
