Kazinczy Ferenc: VÁD ÉS BÉKE.
VÁD ÉS BÉKE.
Hittem az esknek! ah azt a hold és csillagok hallák,
És ím csalva vagyok! Menj, menj! én kába, ki minden
Mit? tagadod? lásd ím levelét; elfogtam. Igaznak
Ah, de te sírsz, nyakamat karod általölelte, könyedtől
| S érte kezessé lett, s mennyi gyönyörrel! az éj. |
| Boldogságimat egy lyányka kezébe tevém! |
| A legszemtelenebb sem meri vetni cselét. - |
| Arczomat ázni érzem. - Csalfa! feledve hibád. |
