Kisfaludy Károly: 13. Túl az erdőn lakik rózsám
De az álnok nem jön hozzám,
Búcsú óta nem láthattam,
Azóta nem is alhattam.
Ugy befészkelt az szivemben,
Kitépném, de mint a madár
Kedves helyre csak visszajár.
De nem az én kedvem soha;
Bús leszek én, míg az nem jön,
Ki ott lakik túl az erdőn.
Elmegyek én a halomra,
Onnan nézek a szép tájra,
Kincsem fehér hajlékára.
S eltűnik az, mint az álnok,
Mint az álnok, ki elhagyott,
S öröm helyett könnyet adott.