Kisfaludy Károly: 15. Ha én tiszta patak volnék
Galambom kertjében folynék,
Tán hattyúként nyári este,
Friss vizemben megfürödne.
Galambom kertjében állnék,
Föltartanám a nap hevét,
Hogy ne süsse szelid képét.
Galambom kertjében nyílnék,
Tán víg kedvvel leszakasztna,
S keble havával itatna.
Galambomra legyezgetnék,
S míg édesden álmadozna,
Ajkam ezer csókot lopna.
Galambom kertjébe szállnék,
Búmat talán meghallgatná,
Szívért szívét odaadná.