Kisfaludy Károly: 8. Az én kincsem noha szegény
8. Az én kincsem noha szegény
Az én kincsem noha szegény,
Még is szivbül szeretem én;
Sok legény van a faluban,
De mint Palim egy sincs olyan.
Még is szivbül szeretem én;
Sok legény van a faluban,
De mint Palim egy sincs olyan.
Édes anyám neheztel rám
Ha durrogat az én Rózsám,
Mikor házunk előtt korán
Kiballag szép nyája után.
Ha durrogat az én Rózsám,
Mikor házunk előtt korán
Kiballag szép nyája után.
Ne durrogass jó galambom!
Félbe szakad édes álmom:
Jól esik bár ha nézhetlek,
De álmomban megölellek.
Félbe szakad édes álmom:
Jól esik bár ha nézhetlek,
De álmomban megölellek.
Friss bokrétát kötöttem én,
Neked adom, barna legény!
Tűzd a hűsön kalapodra,
S emlékezz meg galambodra.
Neked adom, barna legény!
Tűzd a hűsön kalapodra,
S emlékezz meg galambodra.
Vedd elő kis furulyádat,
Fujd el rajta bús nótádat,
Tán a szellő erre kapja,
Hogy rám gondolsz, megsusogja.
Fujd el rajta bús nótádat,
Tán a szellő erre kapja,
Hogy rám gondolsz, megsusogja.
S én a kertben ha gyomlálok,
Szép nótádra visszadallok,
Eldallom, hogy te lészsz kincsem,
Míg utolsót ver a szívem.
Szép nótádra visszadallok,
Eldallom, hogy te lészsz kincsem,
Míg utolsót ver a szívem.
