Komjáthy Jenő: A NYÁR DALAI
A nyár szerelme hév dalom.
Ujjongok: ez az én időm,
Én a nyarat magasztalom!
Zenit napját üdvözlöm én;
Szivembe hull minden sugár,
Szivembül árad szét a fény.
Arany sátrat feszít a nap,
Csókjától levelek, virágok
Kéjben remegni látszanak:
Áhítat szállja lelkemet;
A nyárnak glóriás varázsa
Magával ragad engemet.
Hol az oltár mohlepte kő,
S az erdők szentelt rejtekén
A természet vad fia nő!
Száguldanék mint beduin,
Testemmel a puszták lován,
Gondolatom lég szárnyain.
A létgyönyör, napszerelem;
S minden, mi ujjong, szenved, él,
Átcsapna forró lelkemen.
Hogy ostorozna, edzene!
A viharok lángszózata,
Rémítőn fönséges zene.
Gyülölni is korlátlanul;
Ott még a szív nem szolga, nem,
Érezni nem könyvből tanul.
Hogy éghetünk, hogy láthatunk,
Harcolni a bírhatlanért,
Érezni fönnen, hogy vagyunk!
Égesd ki lelkemet!
- Kiégetem s megöllek! -
Áldás, ó, nap, neked!
Mi múló szenvedély,
Hiú virágit irtsad,
De óvjad azt, mi mély!
Ragadd föl lelkemet!
- Szeretlek és gyülöllek,
Sugaram vész neked. -
Gyülöld, mi rossz, mi rút;
Az átok sebzi mellem,
De mennybe visz az út.
Ragadd el lelkemet!
- Mi túl az ormokon dúl,
Halandót eltemet. -
Mi szeret és repül.
Mélyen temetve légyen,
Mi él s nem lelkesül!
Égesd el lelkemet!
- Elégetem s te föllebb
Szállsz, lényed itt lebeg. -
Nagyobbá szüljelek:
Kövessed isten ujját
S meglátod az eget! -
Te drága, jó vezér!
Örök tüzed nem éget;
Már látom, ott a cél!
Azon, mit szenvedek:
Követtem isten ujját,
Már látom az eget!
A lét varázsa ó, mi mély, mi mély!
A fájdalom is csodaszép zene ...
Él még az elemek nagy istene!
Lelkembül égig, ó, mi tör, mi tör?
Mintha szférák zenéje zengene! ...
Él még a csillagok nagy istene!
Az ember a csodák honába lép;
Mintha minden nagyságtól rengene,
Mindent betölt az eszmék istene!
Ó, halhatatlan álom, el ne hagyj!
Zúghat az élet ádáz tengere,
Velem a szeretet nagy istene!
Lehelni üdv és élni győzelem!
Nem puszta por, lélekben élek én:
Az örök nap lelkéből lelkezém.
Ős vágyat örök kéjjel olthatunk!
Emelkedem s a tárgyak is velem ...
Örüljetek; itt minden végtelen!
Virág remeg megint az ágon.
Szép regehonban, csodakörben
Perc, óra, nap most tova röppen ...
Hajnalálom!
Pazar gyümölcs nevet a fákon,
Ragyog a nap, ringat a mámor,
Iszom az üdvök poharábol...
Gyönyörálom!
Hol szárny a szó, nem szolga járom.
Elragad az élet szerelme,
Gyönyörid zengem lelkesedve,
Istenálom!