Kosztolányi Dezső: A KÉT JÓ NŐVÉR
A KÉT JÓ NŐVÉR
Charles Baudelaire
A Kéj meg a Halál két drága nővér,
De sose szült e két előkelő vér,
| kik csókot adnak, frissen, mindenütt. |
| meddő maradt rongyfödte csípejük. |
A poklok költőjének, aki bágyadt,
a temető s a bordélyház ad ágyat,
| és nem találja kedvét semmiben, |
| hol álmatlan álomban elpihen. |
A koporsóhoz s ágyhoz tér meg újra,
szörnyű gyönyörre, édes kínra gyújtja.
| s e két nővér, lelkét, a végtelent, |
Mikor temetsz el, mocskos-arcú Kéj te,
bús ciprusod vad mirtusza helyébe?
| s mikor tűzöd be, ó Halál, te szent, |
