Kosztolányi Dezső: A MACSKA
A MACSKA
Charles Baudelaire
1
Jőjj a szívemre, Macska, hízelegve,
Hadd szédülök arany pokolszemedbe,
| a karmaid húzd vissza hát. |
| amely merő érc és agát. |
Ha borzolom rugékony macskahátad,
Ittas kezem piheg s remegve áthat
| elönt a reszkető öröm. |
| szikrákat ontó szőrödön. |
Őt látom a lelkemben. Ég szeme,
mély és hideg, villámlik, s öl vele.
| mint a tiéd, szép állatom, |
És drága testén áthatón
igéző vészfuvalma jár.
| finom lég, kéjes illatár |
2
Bundája barna, szőke, rőt,
s illatja az arcodba fú,
nehéz, varázsos illatú,
ki megsimítja egyszer őt.
s illatja az arcodba fú,
nehéz, varázsos illatú,
ki megsimítja egyszer őt.
Családi szentélyt, házat ó;
ha lép, fény ég a ház körül,
itél, megihlet, tűzhöz ül,
tán isten is, tán csak manó.
ha lép, fény ég a ház körül,
itél, megihlet, tűzhöz ül,
tán isten is, tán csak manó.
Ha nézem olykor egymagam,
meredten és szerelmesen,
figyelve villog a szemem,
s magába mélyed az agyam.
meredten és szerelmesen,
figyelve villog a szemem,
s magába mélyed az agyam.
Látom - s kigyullad erre főm -
a két opálszín lánggolyót,
e két lámpát, a lángolót,
mely rám lövell s ég kérdezőn.
a két opálszín lánggolyót,
e két lámpát, a lángolót,
mely rám lövell s ég kérdezőn.
