Kosztolányi Dezső: A MADARÁSZ
A MADARÁSZ
Guy de Maupassant
Ha a virág kelyhét kinyitja,
Kutat a síkon, a csalitba,
és este a kicsiny kalitka
| Ámor siet a rétre ki. |
és este a kicsiny kalitka
| bús rabmadárral van teli. |
Veti a hálót, bajt idéz fel,
lépvesszőt rak ki, fondor ésszel,
hogy még nagyobb legyen a kényszer,
| hogy eltünik a hűvös est, |
hogy még nagyobb legyen a kényszer,
| rászórja a zabot, kölest. |
Sövények rejtekébe bújik,
harasztra kúszik s félve búj itt,
és les, mikor jön ki az útig
| a csermelyek partján riog, |
és les, mikor jön ki az útig
| a rebbenő madárfiók. |
Örökzöldből, friss gyöngyvirágból,
galagonyát fon rája máskor,
és hull belé, akár a zápor,
| van a hálón viráglepel, |
és hull belé, akár a zápor,
| pintyőke, csíz, sok-sok ezer. |
Zöld fűzfaágból, rozmarinbul
És a mező határain túl
halk-csendesen keresni indul,
| hajlít kelepcét olykoron. |
halk-csendesen keresni indul,
| van-e madár a magokon? |
Sietve rebben a madárka,
ártatlanul néz félve-várva,
megcsípi a magot az árva,
| ujjongva és kábulva lép, |
megcsípi a magot az árva,
| s már ottragad lábán a lép. |
S Ámor kacagva viszi vissza,
a síkokon és a csalitba,
ha este a kicsiny kalitka
| a zsákmányt el nem engedi, |
ha este a kicsiny kalitka
| bús rabmadárral van teli. |
