Kosztolányi Dezső: EGYSÉG
EGYSÉG
Victor Hugo
A barna dombos láthatár alatt
a végtelen fényű virág, a nap
súrolta már-már a habos mezőt,
hol rejtve egy százszorszépecske nőtt
vadzab között egy szürke falnak öblén
fehér sugárderűbe tündökölvén;
és a kicsiny virág is lángra gyúlt,
bámulta a sugárszikrás azúrt,
a halhatatlan, fénytvető napot
és így szólt rá: - Én is csak fényt adok.
a végtelen fényű virág, a nap
súrolta már-már a habos mezőt,
hol rejtve egy százszorszépecske nőtt
vadzab között egy szürke falnak öblén
fehér sugárderűbe tündökölvén;
és a kicsiny virág is lángra gyúlt,
bámulta a sugárszikrás azúrt,
a halhatatlan, fénytvető napot
és így szólt rá: - Én is csak fényt adok.
