Kosztolányi Dezső: HÓDÍTÁS
HÓDÍTÁS
Guy de Maupassant
Az ifjú ment a köruton tovább
sietve és a zajjal nem törődve,
nem leste a sok lányka mosolyát,
akik kacagva ringtak el előtte,
sietve és a zajjal nem törődve,
nem leste a sok lányka mosolyát,
akik kacagva ringtak el előtte,
egyszerre egy ruhának parfüme
legyinti meg... Felnéz... Egy égi, szép nő.
És szó mi szó, a nyaka az üde;
a teste finom, gömbölyű, igéző.
legyinti meg... Felnéz... Egy égi, szép nő.
És szó mi szó, a nyaka az üde;
a teste finom, gömbölyű, igéző.
Követte. Mért? Vajon kit nem sodort
vak lázba bája egy kis női lábnak? -
Ki nem űzött egy hószinű fodort?
Megyünk - s botor szerelmünk játszva rángat.
vak lázba bája egy kis női lábnak? -
Ki nem űzött egy hószinű fodort?
Megyünk - s botor szerelmünk játszva rángat.
Harisnyáján sorsát kereste ő.
Selyem? - De hát mindenki abba jár ma.
Paraszti vér-e, vagy előkelő?
Gazdag leány, vagy elbukott kis árva?
Selyem? - De hát mindenki abba jár ma.
Paraszti vér-e, vagy előkelő?
Gazdag leány, vagy elbukott kis árva?
A nő hallotta, hogy jön, és megállt.
Az ifjú sose látott ilyen szépet.
Szívébe rontó tűz bús vésze szállt,
s remegve, boldogan hozzája lépett,
Az ifjú sose látott ilyen szépet.
Szívébe rontó tűz bús vésze szállt,
s remegve, boldogan hozzája lépett,
hogy a fülén át víja meg szivét...
De nyomban nagy csoport zúgott megettük.
Tolongva bámult a szájtáti nép,
s hölgyét hiába leste-várta - eltűnt.
De nyomban nagy csoport zúgott megettük.
Tolongva bámult a szájtáti nép,
s hölgyét hiába leste-várta - eltűnt.
Először is dühöngött bosszusan,
kereste nyugtalan epedve, vágyva
s nem várta meg, míg az est lesuhan,
hazafutott s korán bebújt az ágyba.
kereste nyugtalan epedve, vágyva
s nem várta meg, míg az est lesuhan,
hazafutott s korán bebújt az ágyba.
Azt véled, e fiú naív, kopott;
de mit csinálna, ha álmot se szőne,
s nem édes-e, míg künn a szél zokog,
gondolni a tűznél egy égi nőre?
de mit csinálna, ha álmot se szőne,
s nem édes-e, míg künn a szél zokog,
gondolni a tűznél egy égi nőre?
E röpke perc tüzelte, s nyolc napig
kerengve szállt az álmok lepketánca,
remegve dobbant meg az árva szív,
s édes hazugság ringatgatta játszva.
kerengve szállt az álmok lepketánca,
remegve dobbant meg az árva szív,
s édes hazugság ringatgatta játszva.
Csak álmodott, imetten, egyedül,
építgetett ezernyi büszke légvárt,
hisz a szív a csaláshoz menekül,
ha forr a vér, s nem jő a nő, a rég várt.
építgetett ezernyi büszke légvárt,
hisz a szív a csaláshoz menekül,
ha forr a vér, s nem jő a nő, a rég várt.
És sorba vette az országokat,
Hellászba szállott képzeletbe véle,
s mint régimódi balladalovag,
mellette állott mindig a veszélybe.
Hellászba szállott képzeletbe véle,
s mint régimódi balladalovag,
mellette állott mindig a veszélybe.
Olykor a mélységnél, a hegy alatt
folyt a vidám, szelíd, szerelmi kettős,
s ha végre intett a szent pillanat,
csókot lopott, kapott a szeretett hős.
folyt a vidám, szelíd, szerelmi kettős,
s ha végre intett a szent pillanat,
csókot lopott, kapott a szeretett hős.
Egymáshoz nyomták égő arcukat
a postakocsin, ő s az álmodó lány,
s száguldtak - édes volt a hangulat,
a hold ezüstösen fürdött a tócsán.
a postakocsin, ő s az álmodó lány,
s száguldtak - édes volt a hangulat,
a hold ezüstösen fürdött a tócsán.
Egyszer merengő várúrnő gyanánt
jelent meg a gót balkonon a nője,
máskor zavarva a riadt magányt,
agárcsapattal vágtatott előre.
jelent meg a gót balkonon a nője,
máskor zavarva a riadt magányt,
agárcsapattal vágtatott előre.
Apródja volt, s követte mindenütt,
a hölgy a vén báróhoz hűtelen lett.
Szerette, és úrnőjével együtt
a nagy, süket erdők ölén merengett.
a hölgy a vén báróhoz hűtelen lett.
Szerette, és úrnőjével együtt
a nagy, süket erdők ölén merengett.
Nyolc nap búsult magában, réveteg,
barátjait se tűrte már körülte.
Száműzve élt, de ahogy este lett,
a fák alá egy korhadt padra ült le.
barátjait se tűrte már körülte.
Száműzve élt, de ahogy este lett,
a fák alá egy korhadt padra ült le.
Egy reggel, amint ágyán elnyulott
kényelmesen ásítva - kelt a hajnal -,
barátai, vidám kirándulók,
berohantak zajongva, víg kacajjal.
kényelmesen ásítva - kelt a hajnal -,
barátai, vidám kirándulók,
berohantak zajongva, víg kacajjal.
A rétre készültek mindannyian,
csónakra kapni, bújni az erdőket,
pezsgőzni a rét zöld füvén vigan,
s a nyárspolgárokat ugratni főleg.
csónakra kapni, bújni az erdőket,
pezsgőzni a rét zöld füvén vigan,
s a nyárspolgárokat ugratni főleg.
Az ifjú csak játszotta a komort,
azt mondta, nincs inyére ilyen ünnep,
de hogy továbbment a zajos csoport,
nézett utánuk, amint messze tüntek.
azt mondta, nincs inyére ilyen ünnep,
de hogy továbbment a zajos csoport,
nézett utánuk, amint messze tüntek.
S vágyott a partra... A szabadba kint
a mormoló víz csillogtatta sodrát,
tovább suhannak ott bús álmaink,
mint a vizek mélységein a holt ág.
a mormoló víz csillogtatta sodrát,
tovább suhannak ott bús álmaink,
mint a vizek mélységein a holt ág.
S van-e hatalmasabb és nagyszerűbb,
mint futni részeg, céltalan futással,
beszívni a friss, harmatos derűt,
míg az acélos hegylég búgva szárnyal?
mint futni részeg, céltalan futással,
beszívni a friss, harmatos derűt,
míg az acélos hegylég búgva szárnyal?
Zúg a folyó s visszhangzik édesen,
az evezősök gondtalan dalától,
lelkünk lebeg, kinyíl a végtelen,
a gondolat száll imbolyogva távol. . .
az evezősök gondtalan dalától,
lelkünk lebeg, kinyíl a végtelen,
a gondolat száll imbolyogva távol. . .
Nyomban fel is kel, hívja inasát,
eszik, ruháját perc alatt felölti,
vonatra ül, Marlyba vágtat át,
s az állomáson várta már a többi.
eszik, ruháját perc alatt felölti,
vonatra ül, Marlyba vágtat át,
s az állomáson várta már a többi.
Az éj könnyétől csillogott a rét;
könnyű, ezüst köd szálldogált körötte;
madár dalolt; s a vízen szanaszét
szikrát dobált a napfény tündökölve.
könnyű, ezüst köd szálldogált körötte;
madár dalolt; s a vízen szanaszét
szikrát dobált a napfény tündökölve.
A nedv pezseg, a fáknak lombja zöld,
zeng a nagy élet az őskedv zajátul,
az ébredő fényben dalol a föld,
a test s a lélek boldogan kitágul.
zeng a nagy élet az őskedv zajátul,
az ébredő fényben dalol a föld,
a test s a lélek boldogan kitágul.
Igaz, kitűnő volt a reggeli,
s talán a bor is kissé elkapatta,
de szíve vad örömmel volt teli,
mikor a gyors víz-ár táncolt alatta.
s talán a bor is kissé elkapatta,
de szíve vad örömmel volt teli,
mikor a gyors víz-ár táncolt alatta.
Ing a ladik a hullám tükörén,
a nád a könnyű szélben összezizzen,
kedves, törékeny, dallamos növény,
amelynek lelke lenn piheg a vízben.
a nád a könnyű szélben összezizzen,
kedves, törékeny, dallamos növény,
amelynek lelke lenn piheg a vízben.
Aztán eveztek, a lapát zaját
kemény ütemben törte meg az ének -
s a dalra csappanó serény lapát
kavarta a tajtékos, tiszta mélyet.
kemény ütemben törte meg az ének -
s a dalra csappanó serény lapát
kavarta a tajtékos, tiszta mélyet.
Már az ebédre készülődtek ott,
mikor sietve jött sok fürge csolnak.
Egy féktelen kacaj riadt legott...
És ez szíven találta álmodónkat.
mikor sietve jött sok fürge csolnak.
Egy féktelen kacaj riadt legott...
És ez szíven találta álmodónkat.
Ő volt, egy kis ladikban! Énekelt,
kacsója forgatgatta lenn a kormányt.
Az ifjú elsápadt, a szíve vert,
és a habok a lányt továbbsodorták.
kacsója forgatgatta lenn a kormányt.
Az ifjú elsápadt, a szíve vert,
és a habok a lányt továbbsodorták.
Ebéd alatt hősünk ül szótlanul!
Egy nyári korcsma tornácára mentek,
zöld hárs vetett árnyat susogva túl
s szőlők szegélyezték a kicsi kertet.
Egy nyári korcsma tornácára mentek,
zöld hárs vetett árnyat susogva túl
s szőlők szegélyezték a kicsi kertet.
Jött azután a többi evezős;
zajongva vertek harsogó, szilaj zajt.
S a víg fiúk - megannyi büszke hős -
pehely gyanánt emelgették az asztalt.
zajongva vertek harsogó, szilaj zajt.
S a víg fiúk - megannyi büszke hős -
pehely gyanánt emelgették az asztalt.
A lány velük volt, itta a likőrt.
Ő nézte, az meg csak kacagta lustán,
kacsintgatott s hogy mégse jött, kitört:
"No nézd, te szentnek tartasz, kis butuskám?"
Ő nézte, az meg csak kacagta lustán,
kacsintgatott s hogy mégse jött, kitört:
"No nézd, te szentnek tartasz, kis butuskám?"
A nőhöz ült most, s majd elállt szava;
csodálkozott, hogy ez a drága bálvány
nem büszke úrhölgy, arisztokrata,
hanem afféle könnyed és vidám lány.
csodálkozott, hogy ez a drága bálvány
nem büszke úrhölgy, arisztokrata,
hanem afféle könnyed és vidám lány.
A villájáról etetgette őt:
"Egyél, egérkém, kis cicám, bolondom."
Együtt távoztak, hogy az este jött
és nem aludt hősünk az éjjel otthon. . .
"Egyél, egérkém, kis cicám, bolondom."
Együtt távoztak, hogy az este jött
és nem aludt hősünk az éjjel otthon. . .
Igazgyöngyöt várt a fiú, való,
s hamist talált, de szól a régi példa:
"A percnek élj", és nem hazug a szó -
a túzok elszáll és jobb egy veréb ma.
s hamist talált, de szól a régi példa:
"A percnek élj", és nem hazug a szó -
a túzok elszáll és jobb egy veréb ma.
