Kosztolányi Dezső: PIERROT
PIERROT
Paul Verlaine
Nem az a régi holdfényes vitéz,
ki a kapukba nevetett apánkra,
halott a kedve, s gyertyalángja már ma
holdfénybe bujkál, vékony s halni kész.
ki a kapukba nevetett apánkra,
halott a kedve, s gyertyalángja már ma
holdfénybe bujkál, vékony s halni kész.
A villám lobban és elül hamar,
mint szemfedő, rezeg sárga kabátja
a hűvös szélben, s a száját kitátja,
mikor a féreg a húsába mar.
mint szemfedő, rezeg sárga kabátja
a hűvös szélben, s a száját kitátja,
mikor a féreg a húsába mar.
Mint nagy madarak röpte, inge újja
suhog-suhog, ha a szél néha fújja,
s bolond jelére senki sem felel.
suhog-suhog, ha a szél néha fújja,
s bolond jelére senki sem felel.
Lyukas szemébe foszfor lángja forr ma,
és arcából, mit a lisztpor fed el,
magasra tör hegyes, halotti orra.
és arcából, mit a lisztpor fed el,
magasra tör hegyes, halotti orra.
