Kosztolányi Dezső: SOLVET SAECLUM
SOLVET SAECLUM
Leconte de Lisle
Elhallgat egyszer e fonák zsivaj!
A szélbe reszkető sikoly kihal,
elnémul a haláljaj, a bosszú-szó,
mit égre zúg most az örvényben úszó,
a lárma, sírás, vád, sóhaj, keserv, bűn,
a test s a szellem egy csapásra megszűn!
S elhallgat a király, a csőcselék,
nem zúg rekedten a börtön feléd,
hallgatnak az erdők s a tengerek,
mind, aki e pokolba hentereg,
oszol-tűnik, mi itten ölt meg égett,
elmúl a sárba túró földi féreg
s az űrbe bolygó, kóbor éji lob!
elnémul a haláljaj, a bosszú-szó,
mit égre zúg most az örvényben úszó,
a lárma, sírás, vád, sóhaj, keserv, bűn,
a test s a szellem egy csapásra megszűn!
S elhallgat a király, a csőcselék,
nem zúg rekedten a börtön feléd,
hallgatnak az erdők s a tengerek,
mind, aki e pokolba hentereg,
oszol-tűnik, mi itten ölt meg égett,
elmúl a sárba túró földi féreg
s az űrbe bolygó, kóbor éji lob!
Egy gondolat s minden hallgatni fog.
És ez nem akkor lesz, ha majd az ember
egy másik édent és új életet nyer,
se, hogyha rózsás fűbe kéjbe fúl,
se, hogyha sírban alszik végre, túl;
de, hogyha e meddő Golyó kizökken
únott futásából kaján örömben,
vakon, bután rohan végsőt hörögve
s észtvesztve táncol a szabad körökbe,
megostromolja az eget vadul,
vén kérge róla megropogva hull,
felmennydörög sós óceánjaival
s kialszik a víztől a lángvihar
és a világszülő sáromladékon
az űrben új lét kel s vesz a mulékony.
egy másik édent és új életet nyer,
se, hogyha rózsás fűbe kéjbe fúl,
se, hogyha sírban alszik végre, túl;
de, hogyha e meddő Golyó kizökken
únott futásából kaján örömben,
vakon, bután rohan végsőt hörögve
s észtvesztve táncol a szabad körökbe,
megostromolja az eget vadul,
vén kérge róla megropogva hull,
felmennydörög sós óceánjaival
s kialszik a víztől a lángvihar
és a világszülő sáromladékon
az űrben új lét kel s vesz a mulékony.
