Kosztolányi Dezső: SZEMEK
SZEMEK
René-Francois Armand Sully-Prudhomme
Sok drága, hű, fekete, kék szem
nézett a szép hajnalra fel,
most alszanak a sírfenéken,
s a Nap, a Nap az újra kel.
nézett a szép hajnalra fel,
most alszanak a sírfenéken,
s a Nap, a Nap az újra kel.
Látták az éjek égi kincsét,
mely csillogó, fényes, remek.
A csillagok ragyognak ismét.
Csak ők sötétek, a szemek.
mely csillogó, fényes, remek.
A csillagok ragyognak ismét.
Csak ők sötétek, a szemek.
Tekintetük kihúnyt örökre?
Nem, nem, kiáltjuk mi, hivők.
Csak elfordultak más körökre,
a Láthatatlant nézik ők.
Nem, nem, kiáltjuk mi, hivők.
Csak elfordultak más körökre,
a Láthatatlant nézik ők.
Hiszen a csillagok lemennek,
de nem hagyják el az eget.
Csak alkonya lehet a szemnek,
de fénye ég az éj megett.
de nem hagyják el az eget.
Csak alkonya lehet a szemnek,
de fénye ég az éj megett.
Sok drága, hű, fekete, kék szem
egy másvilág nagy hajnalát
bámulj a lenn a sírfenéken
s meredten a titokba lát.
egy másvilág nagy hajnalát
bámulj a lenn a sírfenéken
s meredten a titokba lát.
