Kosztolányi Dezső: TENGERÉSZEK A TEMETŐBEN
TENGERÉSZEK A TEMETŐBEN
Jean Richepin
Ó, boldog az, ki meghal itt
takarja el alant!
Társával a sír mélyiben
s lágyan födi a hant.
| s csalit |
Társával a sír mélyiben
| pihen, |
Csöndben hever a sírhelyén,
tündöklő ég alatt.
Barátja, ha szép az idő,
búcsúzik hallgatag.
| szegény, |
Barátja, ha szép az idő,
| kijő |
És a fejfájánál ülő
letérdel, könnyet ont;
és csontja a friss könnyűtűl
bár elfedi e domb.
| szülő |
és csontja a friss könnyűtűl
| üdül, |
Elmondja nékünk itt a fán
agg, ifjú volt-e még?
A szenvedés, a halk-szavú
említi a nevét.
| a szám, |
A szenvedés, a halk-szavú
| s a bú, |
De hogy tépázza azt a kín,
győzött a tengerár,
s a mély vizekbe egyedül
és nem jut földbe már!
| akin |
s a mély vizekbe egyedül
| ledül |
Ah! szemfedője szallaga
zöld és zavart füvek.
S ragadja teste hallgatag
szeme meredt üreg.
| csak a |
S ragadja teste hallgatag
| a hab, |
Ó, boldog az, ki meghal itt
takarja el alant!
Társával a sír mélyiben
s lágyan födi a hant.
| s csalit |
Társával a sír mélyiben
| pihen |
