Kosztolányi Dezső: BOSZORKÁNYOS ESTE
Ma nem merek elmenni hozzád,
holt kertbe bolygok kimerülten.
Ha megcsókolna most maró szám,
fekete seb verné ki ajkad.
ma sírtam éjjeli tivornyán.
Csókéhes ajkam jajra torzul.
Boszorkányok közt nyögve, sírva,
seprűlovon vágok az éjnek.
s a hűvös, vékony, őszi holdfény
szétázott kalapomra csurran.