Kosztolányi Dezső: ISTEN KEZÉBEN
ISTEN KEZÉBEN
Miguel de Unamuno
Ha megcsókolsz a csókoddal, nagy Úr,
mitől lehünk eláll és megreked,
szívünket a hatalmas jobbkezed
agyonszorítja, gyorsan és vadul.
mitől lehünk eláll és megreked,
szívünket a hatalmas jobbkezed
agyonszorítja, gyorsan és vadul.
Aztán nehéz fejünk balodba hull,
örök álom borítja reszketeg -
riadt értelme még küzd ellened,
hogy elszóródik a halálba, túl.
örök álom borítja reszketeg -
riadt értelme még küzd ellened,
hogy elszóródik a halálba, túl.
Ekkor szivünk már kebleden pihen,
mint egy édes bölcsőben, önfeledten,
nem háborítja vágy, láz, semmisem,
mint egy édes bölcsőben, önfeledten,
nem háborítja vágy, láz, semmisem,
agyunk pedig, mit nem mar a kegyetlen,
bús gondolat, csak alszik szeliden
és fényesen a te erős kezedben.
bús gondolat, csak alszik szeliden
és fényesen a te erős kezedben.
