Kosztolányi Dezső: NAPSZÁLLTAKOR
NAPSZÁLLTAKOR
Miguel de Unamuno
Haldoklik immár a leáldozó nap
a feketezöld tölgyerdő fölött,
a lebke felhők, bíbor függönyök
vonagló ágyán csöndbe becsukódnak.
a feketezöld tölgyerdő fölött,
a lebke felhők, bíbor függönyök
vonagló ágyán csöndbe becsukódnak.
De keleten a fény már elhaló csak,
a dombokon gyászpompa hömpölyög,
a kupolán, pilléren könnyü köd
búcsúja a dicsőn eltávozónak.
a dombokon gyászpompa hömpölyög,
a kupolán, pilléren könnyü köd
búcsúja a dicsőn eltávozónak.
Így halni meg, rejtőzve, kandi kába
kíváncsiaktól, mégis glóriába,
kitárva lelkünk, hadd lássák becsét meg.
kíváncsiaktól, mégis glóriába,
kitárva lelkünk, hadd lássák becsét meg.
Hadd irigyeljék ámuldozva végre
és a kigyulladó, titáni égre
piros visszfénnyel verni a pecsétet.
és a kigyulladó, titáni égre
piros visszfénnyel verni a pecsétet.
