Kosztolányi Dezső: OTTHON
OTTHON
Az esteli vonattal hazamentem
és minden úgy volt, hogy régente még,
a holdsugár némán sütött a kertben,
sóhajtva lengtek a hűs jegenyék.
és minden úgy volt, hogy régente még,
a holdsugár némán sütött a kertben,
sóhajtva lengtek a hűs jegenyék.
Csend volt. A mozdony füttye messze hangzott,
ballagva járkáltunk, én és anyám,
hallgattuk a nyolcórai harangszót
és néztük a bimbót a rózsafán.
ballagva járkáltunk, én és anyám,
hallgattuk a nyolcórai harangszót
és néztük a bimbót a rózsafán.
A gyertyalángnál a szabadban ettünk,
kísértve árnyként járt a múlt megettünk,
majd gyúlt a mécses s a ház elpihent.
kísértve árnyként járt a múlt megettünk,
majd gyúlt a mécses s a ház elpihent.
Én padra rogytam s a bús éji csend
azt súgta, a futó élet lefoly,
bárhol keressük, célja nincs sehol.
azt súgta, a futó élet lefoly,
bárhol keressük, célja nincs sehol.
1905
