Petőfi Sándor: FÖL!
Legyünk végtére katonák!
Elég volt már a furulyából,
Riadjatok meg, harsonák!
Hazám, tovább is tűrsz-e még?
Nem lobbansz föl, míg mennykövével
Föl nem gyújt a haragos ég?
Örökké féken tartani
A nagyfejűek s kisszivűek
(A táblabirák) szavai?
Hogy elfajult már a magyar,
Hogy gyöngeségből, gyávaságból
Harcolni nem bír, nem akar?
S mint a nyelvetek, akkora;
Nem pezsg, nem habzik a magyar nép,
Csendes, de tüzes, mint bora.
Vérünket, bárcsak öntenék!
Majd meglátjátok, holtrészeg lesz
Minden csepptől egy ellenség.
Világraszóló híredet,
Mit német járom, német ármány
Elrablott és eltemetett.
Mint fellegek közűl a nap,
Vakúljanak meg s megvakúlnak,
Akik reápillantanak.
Legyünk végtére katonák!
Elég volt már a furulyából,
Riadjatok meg, harsonák!