Petőfi Sándor: TÜNŐDÉS
Ah, oly tündéri, szép vala, |
Varázst mosolygó hajnala. |
Hű lyányka csókja égete, |
Hesper-tüzű tekintete; |
Dagasztá e meleg kebelt, |
Szelíden ömlő dalra kelt. |
Idő uj évet alkota, |
Elhulla bájvirúlata; |
És hervad a fantázia, |
Ekkép ki kelle halnia! |
Mosolygva fürdő csillagok! |
Olyan közel kik állotok. |
Melyik ragyog közűletek? |
Nem lészen tiltva véletek; |
Szedvén új édes csókokat, |
Dicsőbb világokhoz ragad. |