Somlyó Zoltán: ÚJ BARÁTAIM...
ÚJ BARÁTAIM...
Hogy nehéz lett a fejem, mint az ón,
kezet nyújtott a kedves Domopon.
kezet nyújtott a kedves Domopon.
Ebből barátság lett, ki tudja, hogy,
tán addig tart, míg az élet kifogy...
tán addig tart, míg az élet kifogy...
És aztán jött a fájdalom, a kín,
s bemutatkozott a Novatropin.
s bemutatkozott a Novatropin.
S az enyhület lágy kékjét festi a
kínok helyére a kis bestia...
kínok helyére a kis bestia...
Az éjjel már új vendég érkezett,
"Domalgin" - szólt és úgy nyújtott kezet,
"Domalgin" - szólt és úgy nyújtott kezet,
oly vigasztalón s olyan melegen,
hogy most már szerelemmel szeretem...
hogy most már szerelemmel szeretem...
Agyamba veszem, eljátszom vele -
pedig lehet, hogy meghalok bele...
pedig lehet, hogy meghalok bele...
