Tompa Mihály: MOHOS VÁROMLADÉKON ...
MOHOS VÁROMLADÉKON ...
I.
Mohos váromladékon
Borong az ősz vitéz,
Bágyadt fényű szemével
Merőn a romra néz.
Borong az ősz vitéz,
Bágyadt fényű szemével
Merőn a romra néz.
Körűle nincsen élet,
Egy sír a várvidék,
Hír, pompa és dicsőség
Ott eltemetteték.
Egy sír a várvidék,
Hír, pompa és dicsőség
Ott eltemetteték.
Hol a fénylakta csarnok?
A puszta termeken
A zúgó szél dühének
Bogácskóró terem!
A puszta termeken
A zúgó szél dühének
Bogácskóró terem!
S mig a lefolyt időnek
Szétvonja fátyolát,
Hogy élte tarka lapját
Még egyszer nézze át:
Szétvonja fátyolát,
Hogy élte tarka lapját
Még egyszer nézze át:
Elborzad a soroknál,
Mert amit ott lele:
Csalódás és ezer kín
Fulánkival tele.
Mert amit ott lele:
Csalódás és ezer kín
Fulánkival tele.
Általfut ifjuságán,
Sok bús emlékeken,
A férfiú korában
Nincs más, mint küzdelem.
Sok bús emlékeken,
A férfiú korában
Nincs más, mint küzdelem.
Ott hűtelen barát üt
Érző lelkén sebet;
Itt halmot domborít fel
Hitves, fiú felett.
Érző lelkén sebet;
Itt halmot domborít fel
Hitves, fiú felett.
Sorban eléje tűnnek
A robajos csaták,
Nehéz napok tüzéből
Vérlepte mirtuszág.
A robajos csaták,
Nehéz napok tüzéből
Vérlepte mirtuszág.
S a ködből ősi vára,
Sasfészke felmerűl,
Amelynek omladékin
Most elmerengve űl.
Sasfészke felmerűl,
Amelynek omladékin
Most elmerengve űl.
S a bús emlékezetben
- Mint lomb, szellő ha kel -
- Mint lomb, szellő ha kel -
Megrendül a nemes, de
Kiégett agg kebel.
Kiégett agg kebel.
II.
Mohos váromladékon
Haldoklik a vitéz ...
A csendes sír ölébe
Nyugalmat esdve néz.
Haldoklik a vitéz ...
A csendes sír ölébe
Nyugalmat esdve néz.
Az elhaló kebel még
Utószor feldobog,
S miként véglobbanásban
A mécs, kiégni fog.
Utószor feldobog,
S miként véglobbanásban
A mécs, kiégni fog.
Egy vágya volt szivének,
Egy, vándor útain:
A kedves hon göröngye
Nyugtassa álmain;
Egy, vándor útain:
A kedves hon göröngye
Nyugtassa álmain;
Egy vágya még szivének
Az élet alkonyán:
Hogy boldog béke légyen
A szenvedő hazán.
Az élet alkonyán:
Hogy boldog béke légyen
A szenvedő hazán.
S a bujdosó nyugodtan
Álomba szenderűl;
Felette rom s az érdem
Állván emlékjelűl.
Álomba szenderűl;
Felette rom s az érdem
Állván emlékjelűl.
III.
Mohos váromladék közt
Az ősz bajnok pihen;
Zajos napért nyugalmat
Találva, csendesen.
Az ősz bajnok pihen;
Zajos napért nyugalmat
Találva, csendesen.
Nem álmodik csatákról:
Sírálma mély, nehéz,
Melyből kürtharsogásra
Sem kél fel a vitéz.
Sírálma mély, nehéz,
Melyből kürtharsogásra
Sem kél fel a vitéz.
Most már az ősi várat
Birván örökre ő,
El nem ragadja tőle
Pártos viszály s erő
Birván örökre ő,
El nem ragadja tőle
Pártos viszály s erő
S bár címer nem ragyog már
Ívek, kapuk fölött;
Alunni mégis édes
Rokon porok között.
Ívek, kapuk fölött;
Alunni mégis édes
Rokon porok között.
IV.
Mohos váromladékhoz
Tolongva jő a nép;
Cserlomb közé virágot,
Sírt ékesítni, tép.
Tolongva jő a nép;
Cserlomb közé virágot,
Sírt ékesítni, tép.
S hű bajnok él dalában,
Ki békében s csatán,
Honáért élve-halva,
Munkált annak javán;
Ki békében s csatán,
Honáért élve-halva,
Munkált annak javán;
S mert üldözé, ki volt a
Jó hon szivén nadály,
Cseles nagyok szavára
Száműzte a király.
Jó hon szivén nadály,
Cseles nagyok szavára
Száműzte a király.
A nép szorúlt kebellel
Közelg a sír felé,
A sírt a hálaünnep
Oltárrá szentelé.
Közelg a sír felé,
A sírt a hálaünnep
Oltárrá szentelé.
Behinti azt virággal,
És márványoszlopát
Lomb- és repkényfüzérrel
Köríti, fonja át.
És márványoszlopát
Lomb- és repkényfüzérrel
Köríti, fonja át.
S az ifju nemzedékben
Tettek csirája kél;
Szivének égi hangja,
Hogy csak honának él.
Tettek csirája kél;
Szivének égi hangja,
Hogy csak honának él.
Oh hon! hogy hű fiad csak
Akkor jutalmazod.
Sőt még akkor se többet, -
Amidőn már - halott!
Akkor jutalmazod.
Sőt még akkor se többet, -
Amidőn már - halott!
