Vörösmarty Mihály: A HAMIS ALVÓ
Egy dombnak oldalán |
A szöszke kis leányt. |
Mint gyúla szívem is, |
Lebegni arcain! |
Mint a nyár hajnala, |
Nap alkonyodtakor. |
Csókokra nyíltanak; |
Derűlő homlokán. |
Vevém virágomat, |
Ölébe tettem azt. |
Hozzája csendesen: |
Látod virágomat, |
Tenéked itt hagyá, |
Hordozva bujdosik, |
S keserve nem szünik; |
Feléd terjesztgeti: |
Vigasztalást neki." |
Elkezdem útamat, |
Ki mindent hallgatott, |
S öröm derűl reám: |
A szöszke kis leányt! |