Vörösmarty Mihály: A HŰ SZERETŐ
Nap játszik messzecsengő fegyverén;
Oly szép, oly könnyü, mint a gyors madár,
S nincs semmi bánat, semmi bú szivén.
"Oly könnyüden, oh lovag, el ne rohanj, |
Sík útközön űl |
Szép lány egyedűl, |
Szól a lovag, s heven száguld elé,
Adj egy csókot, ha nem lesz is kettő,
Vígan hadd rohanjak sírom felé!
"Oly vígan, o hadfia, mégse rohanj, |
Lód lába előtt |
Ül hű szeretőd, |
Hogy úton ülni látja kedvesét,
És félreszáguld, félre elrobog,
Retteg jajától, s látni fél könyét.
"Oly félre; o hadfia, mért rohanál? |
Holt kedvesedet |
Nem nézed-e meg? |