Vörösmarty Mihály: (HÁT ÉN VÉGRE NEKED. . .)
(HÁT ÉN VÉGRE NEKED. . .)
Hát én végre Neked mit nyujtsak vissza, Tanítóm,
Tán aranyat nyujtsak? nincs ez megadatva kezemnek
India kincseivel ha nem tudna
| Hogy megháláljam teljesen, amit adál. |
| S ha csakugyan bírnám, mennyire menne böcse? |
Pest, 1818
