Változások a 18. századi egyházi építészetben
Változások a 18. századi egyházi építészetben
A legáltalánosabb magyarországi barokk templomtípus (egyhajós, kápolnasoros, kereszthajó nélküli) mellett a 18. század közepén egy másik nagyon elterjedt változat is megjelent: az ún. hegedű formájú. Melléktér (kápolna) nélküli az alaprajz, s fő jellegzetessége, hogy a kétszakaszos tér középen egy előreugró pillérrel "befűződik", így hegedűre emlékeztető formát mutat. A térlezárás csehboltozattal történik. A homlokzat nem tér el a másik típusétól, kéttornyos. Legjelentősebb emlékeink e csoportban nagy plébániatemplomok (Tata, Pápa), de a falu építészetéből is számos példát lehetne felsorolni.
A pápai plébániatemplom (1774-86) talán jóval korábbi terv felhasználásával készült, Fellner Jakab és utóda, Grossman József irányítása alatt. A késői építési dátummal magyarázható, hogy a külsőn a klasszicizálás jelei is feltűnnek. A vízszintes és a függőleges elemek egyensúlya, valamint az egyre nagyobb felületen megmutatkozó sík, díszítetlen falfelületek nyugalmat kölcsönöznek az épületnek. A pilasztereken és az ablakokon takarékosan alkalmazott ornamensek között feltűnik a korszak jellegzetes díszítménye, a füzér (feszton) is. Barokk oromzat helyett fent tömör attika zárja le a homlokzatot – ezzel is a következő időszak építészete felé mutat a tervező.
