Előrágott giliszták
Előrágott giliszták
A vakond, akár a rokon cickányfélék, rengeteget eszik, a koplalást nehezen bírja. Megfigyelték, hogy a gilisztákat és más élő táplálékot hord össze, és azokat „gyengéden” megrágva helyezi el a kamrájában. A giliszták elmászni már nem tudnak, de hosszabb ideig életben maradnak, a vakond pedig folyamatosan fogyasztja őket.
Az állat tanyájának másik része a fészek vagy hálókamra köré épült. Maga az üreg felülről lapított gömb alakú, átmérője 20–25 cm. Száraz talajban a vadászterületen belül van, ha a föld nedvesebb, gyakran annak szélére kerülhet. Az üregből két vagy több járat indul ki. Néha a vacok körül, attól jó arasznyira, két egymás felett elhelyezkedő kör alakú külön alagút is van, az egyik a fészek síkjában, a másik fölötte. Ennek a látszólag bonyolult útvesztőnek biológiai jelentősége van: részben a hirtelen nagy záporok után egyszerre betóduló víz, másrészt a menyét elleni védelmet szolgálja.
Az üregben lévő tulajdonképpeni fészek fűszálakból, levelekből, szalmából készült gombóc, átmérője 15–20 cm. Egy-egy fészek többnyire azonos anyagból készül, füvekből vagy inkább levelekből, attól függően, hogy a vakond mihez jutott hozzá a legkönnyebben. A fészekanyagot ugyanis a felszínről szállítja le a föld alá.
A járatok általában nincsenek túlságosan mélyen. Réteken és elgazosodott kertekben a felszín alatt 7-8 cm mélyen vezetnek, körülbelül ott, ahol a sűrű gyökérdzsungelnek vége szakad. Máskor 20–40 cm mélyre viszi őket, télen pedig 60–70 cm mélyre is lehatolhat. Nyári éjszakákon rovarok és csigák után néha a felszínre látogat.
A szaporodási időszak tavasztól júliusig terjed, a nőstény 4-6 heti vemhesség után évente egyszer 3-6, általában 4 kölyköt vet. A fiatalok szemei a 25. napon nyílnak, 5 hétig szopnak, utána önállóak. A kövekező évben már ivarérettek.
A vakond gazdasági jelentősége különböző szempontok szerint mérlegelhető. A föld mozgatása a kertekben káros lehet, de a talaj lazítása általános értelemben feltétlenül pozitívan értékelhető. Oroszországi vizsgálatok szerint azokon a természees erdei felújulásokon, ahol sok vakond tevékenykedett, juharból 2,6-szer, tölgyből 2,5-szer, bükkből 1,4-szer sűrűbben nőttek a csemeték, mint a vakodmentes területeken.
Ha a kertben nagyon kellemetlenné válik, megszabadulhatunk tőle anélkül, hogy el kellene pusztítanunk. A vakond rendszerint hajnalban és a kora reggeli órákban dolgozik új járatain, a munkát a friss túrás időnkénti remegése, mozgása, apró görögyök gurulása jelzik. Ha ilyenkor nagyon óvatosan megközelítjük a készülő túrást, és ásóval a kézben lesben állunk, kifordíthatjuk a földből. A korábbi kupacok, esetleg a kicsit megrepedezet földfelszín is jelzi, honnét hová igyekszik az állat. Amikor mozog a túrás, tehát a vakond éppen alatta van, vágjuk az ásót jó erősen mögéje, amivel elzárjuk a visszavonulás lehetőségét, és egy további mozdulattal kifordíthatjuk a földből. Az odakint meglehetősen tehetlen állatot óvatosan egy vödörbe piszkálhatjuk. (Vigyázat, erősen harap! kézzel ne nyúljunk hozzá!) Ezután ne a szomszédhoz dobjuk át a kerítésen át, hanem vigyük ki a közeli rétre, legelőre, árokpartra, ahol elássa magát, és ahonnét a kertbe nem fog visszatérni. Az érvényes jogszabály szerint egyébként a vakond hazánkban védett, de kertkultúrákban gyéríthető.
A ragadozók közül a nyest kifejezetten hajlamos az urbanizálódásra
Számos olyan emlősállatról beszélhetnénk még, amelyek helyenként állandó jelleggel, máshol csak mint alkalmi vendégek felbukkannak a kertben vagy a ház körül. Az erdei élettérben már szó volt a nagy peléről és a mókusról. Előbbi gyakran üt tanyát a zöldövezei részek házainak padlásterén, a mókus pedig kedves látványosságul szolgál mindazoknak, akik Budapesten a Svábhegyre vagy a Népligetbe látogatnak. Természetesen találkozhatunk mókusokkal a Hűvösvölgyben és másutt is. A fővárosnál maradva, ősz táján a budai kertekből az erdei egerek gyakran húzódnak be az épületek belsejébe, mindez faluhelyen, más fajok vonatkozásában is, még fokozottabban érvényes. Ha valaki azt veszi észre, hogy a kertben a sárgarépát alulról „lopja”, rágcsálja valami, ne a vakondot gyanúsítsa, ne földikuyát keressen, hanem gondoljon a vízipocoknál elmondottakra. Különösen a kertészetekben, melegágyak közelében szokott felbukkanni az apró keleti cickány, de tőlünk keletebbre, Oroszországban alkalmilag nagyobb látogatók is akadnak. Téli éjszakákon a farkas nemcsak a kertek alatt kullog, de beoson akár az udvarra is, hogy kutyát raboljon.
A nagy pele szívesen megtelepszik a gyümölcsfával teli kertek lakóházainak padlásán
S. E.
