Nagy kócsag és kanalasgém
Nagy kócsag és kanalasgém
Korán érkezik és kisebb-nagyobb számban ugyancsak rendszeresen áttelel a magyar természetvédelem címermadara, a hófehér nagy kócsag is. Az egész világon elterjedt faj, de Európában nyugat felé az utolsó telepei Magyarországon, illetve a Fertő osztrák oldalán találhatók. Így aztán a nyugati turisták számára mindig nagy élményt jelent, amikor a határt átlépve az első nagy kócsagot megpillantják.
Ez a szép fehér madár hosszú ideig csak a Kis-Balatonban és a Velencei-tó nagy nádasaiban fészkelt, aztán, akárcsak a kormorán, terjeszkedni kezdett, és ma már számos telepe van a Dunántúl és az Alföld vizeinél. A nagyobb halastavak nádasaiban szinte mindenütt fészkel, gyakran vörös gémekkel közös telepeken. Kedveli az öreg, avas nádat, fészkeit többnyire ilyen részeken építi. A nádszálakat kb. 130–150 cm magasságban letördeli, lehajlítja, erre az alapra vastagabb nádszálakat hord. Fészkének átmérője akár egy méter is lehet. A nagyon gyakran márciusban lerakott 3–5 tojáson a szülők felváltva kotlanak, ha a telep a nádas széléhez közel van, már messziről látni a nádszálak között átfehérlő madarakat. A kotlási idő 25–26 nap. Amikor a kicsinyek már kikeltek, nagy a mozgás a telep körül, az öreg madarak jönnek-mennek, az érkezők szinte beejtik magukat a nád közé, a fészek mellé. Ha nagyon erősen tűz a nap, a fészek szélére állva és szárnyaikat kiterjesztve árnyékolják a fiókákat. A kicsinek egyébként nem sokáig maradnak a fészekben, ügyesen kapaszkodnak a nádszálakon, és a környéken rejtőznek el. Szüleik természetesen itt is tovább etetik őket. Több mint egy hónaposak, amikor repülni tudnak. Ekkor kóborolni kezdenek, és gyakran olyan vizeknél is felbukkannak, ahol egyébként soha nem láthatók.
A kanalasgém magyar neve megtévesztő, mert valójában az íbiszekkel és gólyákkal rokon madár. Ha a távolban látjuk repülni, így különböztethetjük meg a legbiztosabban a szintén fehér nagy kócsagtól, az ugyanis a gémfélék szokása szerint behúzott nyakkal, míg a kanalasgém, akár a gólya, nyújtott nyakkal repül. Európában elsősorban délkeleti elterjedésű, de fészkel Spanyolországban és Hollandiában is. Hazánkban a becslések szerint 600 párja él, a Hortobágy nagy halastavain lévő telepük Európa-hírű.
Vonuló madár, a telet Dél-Európában és Afrikában tölti. Szeptember végén, október elején indul útnak, de egyes példányai ennél jóval később is láthatók. Tavasszal, február végén, márciusban érkezik, a madarak eleinte a korábbi telep környékén táplálkoznak, majd megkezdik fészkeik építését. Március végén, áprilisban gyakran látni a hosszú nádszállal a telep felé igyekvő kanalasgémeket. A sűrű nádasban épült nagy fészkeik egymás közelében helyezkednek el, a kisebb telepeken gyakran különböző gémfélékkel, kis kócsaggal, bakcsóval stb. társulnak.
Napközben a környék sekély vizein figyelhetjük meg a táplálkozó kanalasgémeket. Többnyire ilyenkor is kis csapatban mozognak. Ellentétben a gémekkel, amelyek lesben állnak, és hegyes csőrük villámgyors csapásával kapják el vagy szigonyozzák meg áldozatukat, a kanalasgémek elől kanálszerűen kiszélesedett csőrükkel szűrik, szürcsölik a sekély vizet, így keresik vízirovarok lárváiból, ebihalakból, piócákból, csigákból álló táplálékukat. A nyár folyamán a kirepült fiatalokkal számuk erősen megemelkedik, kóborolnak, az az évben kelt madarakat evezőik fekete hegyéről ismerhetjük fel.
