Az általános cirkuláció mozgásrendszerei
Az általános cirkuláció mozgásrendszerei
Az időjárást a különböző léptékű légköri folyamatok együttese alakítja az általános cirkulációtól kezdve egészen a kis örvényekig. Ezek a troposzférában zajló mozgások méretük és élettartamuk szerint jól elkülöníthetők.
Az 1 kilométernél kisebb kiterjedésű folyamatok a mikrometeorológiai tartományt alkotják. Ide tartoznak a néhány méteres portölcsérek, a 10 m–100 m körüli örvények keltette széllökések, vagy a 100 m–1 km-es nagyságú tornádótölcsérek.
A zivatarfelhők mérete 10 km, élettartamuk egy óra. Ezalatt villámok csapnak le, s hullhatnak akár lúdtojás méretű jégdarabok is. Ez a meteorológiai mezo-skála alsó tartománya. Az alacsony szélességek veszélyes képződményei a több száz kilométer átmérőjű, s több napig tomboló trópusi és szubtrópusi ciklonok.
Az északi poláris és a déli mérsékeltövi levegő határán alakulnak ki a hatalmas, csaknem 10 000 km-es méretű ún. Rossby-hullámok. Ezekben formálódnak a ciklonok és anticiklonok. A ciklonok különböző típusú levegőtömegeit frontfelületek választják el. Vastagságuk néhány km, hosszuk akár több ezer km is lehet.
A légkör alsó tartományaiból kiinduló és a légkör egészére kiterjedő, globális méretű mozgások rendszerét általános cirkulációnak nevezzük. A cirkuláció hajtóerejét a napsugárzás adja, amely a Föld keringése, forgása és tengelydőlése következtében a felszínt nem éri mindenütt egyformán: nagy hőmérsékleti kontraszt alakul ki az Egyenlítő és a sarkok felé eső tartományok között. Az általános cirkuláció sematikus, leegyszerűsített rajzát ábrán mutatjuk be.
Az alacsony szélességeken a Hadley-cella uralkodik. Az Egyenlítő környékén felszálló levegőben hatalmas felhőképződmények alakulnak ki. Mindennaposak a heves zivatarok. Az Egyenlítő és a térítőkörök között mindkét féltekén a keleties passzátszelek fújnak. A magasban, a pólus felé induló levegőt a Coriolis-erő eltéríti, s a térítőkörök környékén már erős nyugatias szelek uralkodnak (szubtrópusi futóáramlás). Itt a leszálló mozgásra kényszerülő levegő miatt magasnyomású szélcsendes öv futja körbe a Földet.
A mérsékeltövi ún. Ferrel-cella áramlási képe sokkal gyengébb. E térség időjárását a nyugatról keletre mozgó levegő hullámaiban fejlődő ciklonok és anticiklonok alakítják. Az uralkodó nyugatias áramlás miatt ezt a térséget a nyugati szelek övének nevezzük. A poláris hideg és a mérsékeltövi melegebb levegőt a polárfronti zóna választja el. A tropopauza alatt a poláris futóáramlásban a szélsebesség elérheti akár a 100 m/s-ot is. Szintén kis intenzitású a poláris cella. A magasnyomású poláris régió a leszálló levegő birodalma.
Az 1 kilométernél kisebb kiterjedésű folyamatok a mikrometeorológiai tartományt alkotják. Ide tartoznak a néhány méteres portölcsérek, a 10 m–100 m körüli örvények keltette széllökések, vagy a 100 m–1 km-es nagyságú tornádótölcsérek.
A zivatarfelhők mérete 10 km, élettartamuk egy óra. Ezalatt villámok csapnak le, s hullhatnak akár lúdtojás méretű jégdarabok is. Ez a meteorológiai mezo-skála alsó tartománya. Az alacsony szélességek veszélyes képződményei a több száz kilométer átmérőjű, s több napig tomboló trópusi és szubtrópusi ciklonok.
Az északi poláris és a déli mérsékeltövi levegő határán alakulnak ki a hatalmas, csaknem 10 000 km-es méretű ún. Rossby-hullámok. Ezekben formálódnak a ciklonok és anticiklonok. A ciklonok különböző típusú levegőtömegeit frontfelületek választják el. Vastagságuk néhány km, hosszuk akár több ezer km is lehet.
A légkör alsó tartományaiból kiinduló és a légkör egészére kiterjedő, globális méretű mozgások rendszerét általános cirkulációnak nevezzük. A cirkuláció hajtóerejét a napsugárzás adja, amely a Föld keringése, forgása és tengelydőlése következtében a felszínt nem éri mindenütt egyformán: nagy hőmérsékleti kontraszt alakul ki az Egyenlítő és a sarkok felé eső tartományok között. Az általános cirkuláció sematikus, leegyszerűsített rajzát ábrán mutatjuk be.
Az alacsony szélességeken a Hadley-cella uralkodik. Az Egyenlítő környékén felszálló levegőben hatalmas felhőképződmények alakulnak ki. Mindennaposak a heves zivatarok. Az Egyenlítő és a térítőkörök között mindkét féltekén a keleties passzátszelek fújnak. A magasban, a pólus felé induló levegőt a Coriolis-erő eltéríti, s a térítőkörök környékén már erős nyugatias szelek uralkodnak (szubtrópusi futóáramlás). Itt a leszálló mozgásra kényszerülő levegő miatt magasnyomású szélcsendes öv futja körbe a Földet.
A mérsékeltövi ún. Ferrel-cella áramlási képe sokkal gyengébb. E térség időjárását a nyugatról keletre mozgó levegő hullámaiban fejlődő ciklonok és anticiklonok alakítják. Az uralkodó nyugatias áramlás miatt ezt a térséget a nyugati szelek övének nevezzük. A poláris hideg és a mérsékeltövi melegebb levegőt a polárfronti zóna választja el. A tropopauza alatt a poláris futóáramlásban a szélsebesség elérheti akár a 100 m/s-ot is. Szintén kis intenzitású a poláris cella. A magasnyomású poláris régió a leszálló levegő birodalma.
