A folyószabályozások
A folyószabályozások
A Kárpát-medence területén – amelyhez a magyarság története a trianoni békeszerződésig, 1920-ig szorosan kapcsolódott – a történelmi időkben a legváltozékonyabb természeti elem a víz, a vízhálózat volt, amely állandó veszélyt, ugyanakkor közvetlenül és közvetve megélhetési forrást jelentett.
A folyók ártereinek kiterjedését a már a honfoglalás kora előtt megvalósított, az előző oldalakon is említett úgynevezett fokrendszerrel szabályozták. E kiegyenlítő, vízszétterítő rendszer a 18. században tönkrement, s annak utána a vízborította területek elterjedése az ősállapothoz hasonlóan megint jobban tükrözte az egymást követő csapadékosabb vagy szárazabb esztendőket.
A 18. század elejétől kezdve tudatosan és rendszeresen vízszabályozási munkálatokkal igyekeztek a Kárpát-medence hátrányos vagy hátrányosnak vélt vízrajzi viszonyait befolyásolni (mocsárlecsapolás, az így nyert területek intenzívebb mezőgazdasági hasznosítása, betelepítése, a vízi- és a szárazföldi közlekedés, személy- és áruforgalom fejlesztése stb.). Elég, ha csak a Bánságban a központi kormányzat által szorgalmazott és a 18. század elején megkezdett ármentesítést, a Béga csatornázást és a Tiszával kapcsolatot teremtő vízi út kialakítását említjük. Ugyancsak az 1720-as évektől kezdődtek azok a magánföldesúri és vármegyei árvízvédelmi munkálatok, amelyek a Csallóköz és a Vág mentének ármentesítését akarták megoldani. A központi kormányzat megbízásából került sor a Dudvág áradásainak felszámolására, a Tisza-Duna-Sió-Balaton-Dráva hajózható csatorna terveinek elkészítésére (1744), az ószőnyi, a tatai és a dunaalmási mocsarak lecsapolására (1747). A vízi szállítást szándékozott biztosítani a Ferenc-csatorna megépítése (1793–1801), s átfogó (hajózási, árvízmentesítési, lecsapolási stb.) koncepcióval fogtak hozzá az 1840-es évektől a Tisza, majd a 19. század végéig elhúzódóan a teljes magyarországi Duna-szakasz szabályozásához (lásd A Duna, a Tisza és mellékfolyóik című részt). Az árvízmentesítés, belvízlecsapolás – amelyeknek árnyoldalairól ugyancsak a folyók bemutatásánál olvashattunk – mindmáig állandó jellegű vízvédelmi, mezőgazdasági és egyéb feladatokat ró a társadalomra.
