A lepusztulás sebessége és tényezői
A lepusztulás sebessége és tényezői
A felszínformák mérése nemcsak területi információkat adhat. Egy-egy jellemző formaelem morfometriai paramétereit összehasonlítva a felszínformáló folyamatok milyenségére, például sebességére is következtethetünk. Erre most vulkáni területről vett példát mutatunk be.
A lemeztektonikai fejezetben is olvashattuk, hogy a belső-kárpáti vulkánosság nagy vonalakban északnyugatról délkelet felé fiatalodott. Idősebb, lepusztultabb vulkánokat találunk az Északnyugati- vagy az Északkeleti-, mint a Keleti-Kárpátokban. Ha sikerül jellemző geometriával rendelkező, egy kőzettípusból álló, hasonló működéssel felépült vulkáni formákat találnunk, lepusztultsági fokuk alapján sorba állíthatjuk őket. Ilyen formák például a kráterrel rendelkező rétegvulkánok. Ezek a Kárpátokban csak közepes vulkánfejlődési szintig jutottak el, nem kalderásodtak (nem szakadtak be), következésképpen a csúcskráter mai alakját alapvetően a lepusztulás menete szabta meg.
A Budai-hegység egymásra vetített szelvényei (a képen jobbra van észak)
A kráterkúpos tűzhányóknak sokféle alaktani jellemzőjüket mérhetjük. A kráter átmérője, a kráterudvar belső völgyhossza, völgysűrűsége, a vulkáni kúp abszolút és relatív magassága, lejtőszöge stb. mind magán viseli az eróziós folyamatok hatását. Néhány jellegzetes morfometriai paraméterről sikerült kimutatni, hogy szoros összefüggésben vannak az eltelt idővel. A vulkáni működés befejeződését pontos, radiometrikus adatokkal behatárolva egyszerű regresszió-számítással megadhatjuk, egységnyi idő alatt mennyit szélesedett a kráter, mennyivel nőtt a kráterbelseji völgyek száma stb. Mi több, a mai rétegvulkánok méreteiből kiindulva visszakövetkeztethetjük, menynyit alacsonyodtak tűzhányóink.
A Börzsöny digitális háromdimenziós képe kb. 2,5-szörös magasságtorzítással. A fekete vonalak valószínűsített kalderaperem-maradványok (lásd még a Börzsöny hegységről szóló részt)
A lepusztulás értéke 31,5 méternek adódott millió évenként, jó összhangban a világ más tájairól, más módszerekkel nyert adatokkal, amelyek szintén ilyen nagyságrendűek. Ez azonban csak egy általános és hosszú időtartamra érvényes érték, amely rendkívüli módon függ az éghajlattól és a tengerszint feletti magasságtól. A „friss”, növényzettelen vulkáni térszíneken például a lepusztulás sebessége elérheti a sokszáz, sőt trópusi éghajlaton a több ezer métert millió évre vetítve. A vizsgálatokból úgy tűnik, hogy kezdetben a Kárpátokban is ez az eróziós ráta volt jellemző, ám (főleg a beerdősülés következtében) a lepusztulás üteme néhány százezer év alatt meredeken lecsökkent, és „beállt” az említett, alacsonyabb, mérsékelt kontinentális éghajlaton érvényes értékre.
A morfometriai jellemzőket ún. faktoranalízissel is vizsgálhatjuk. E többváltozós statisztikai módszer a jellemzőket úgy csoportosítja, hogy abból megtudjuk, mai értékeik milyen, esetleg nem mérhető tényezőkre vezethetők vissza. A példánál maradva az adódott, hogy a kárpáti rétegvulkánokon mért jellemzők mintegy kétötödéért az időfaktor felelős, de jelentős súlya van a vulkán nagyságának vagy az erózióbázistól mért távolságnak is.
Az Örvényesi-Séd vízgyűjtőjének térképe. Lejtőkategóriák: 1 – 0–5%-os; 2 – 5–12%-os; 3 – 12–17%-os; 4 – 17–25%-os; 5 – 25%-os és nagyobb lejtő
