URam, megtorlás Istene, megtorlás Istene, jelenj meg ragyogva!
Emelkedj fel, földnek bírája, fizess meg a gőgösöknek tetteikért!
URam, meddig fognak a bűnösök, meddig fognak a bűnösök vigadni?
Hangoskodnak, kihívóan beszélnek, kérkednek a gonosztevők.
Tiporják, URam, népedet, nyomorgatják örökségedet.
Gyilkolják az özvegyet és a jövevényt, megölik az árvákat.
Azt gondolják, nem látja az ÚR, nem veszi észre Jákób Istene.
Térjetek észhez, ti ostobák a nép közt! Ti esztelenek, mikor jön meg az eszetek?
Aki a fület alkotta, az ne hallana? Aki a szemet formálta, az ne látna?
Aki népeket fenyít meg, az ne büntetne? Hiszen ő tanítja ismeretre az embert!
Az ÚR tudja, milyen hiábavalók az ember gondolatai.
Boldog az az ember, akit te megfenyítesz, URam, és megtanítasz törvényedre,
hogy megóvd a rossz napoktól, míg a bűnösöknek megássák a sírját.
Nem taszítja el népét az ÚR, nem hagyja el örökségét.
Mert diadalra jut még a jog, és azt követi minden tiszta szívű ember.
Ki kel védelmemre a gonoszok ellen? Ki áll mellém a gonosztevőkkel szemben?
Ha az ÚR nem segített volna rajtam, én már a csend honában laknám.
Mikor azt gondoltam, hogy roskad a lábam, szereteted, URam, támogatott engem.
Ha megtelik szívem aggodalommal, vigasztalásod felüdíti lelkemet.
Vállalhatsz-e közösséget a romlottság ítélőszékével, mely a törvényesség látszatával nyomorúságot idéz elő?
Az igaz embernek életére törnek, az ártatlan embert elítélik.
De nekem az ÚR a váram, Istenem az oltalmam és kősziklám.
Ellenük fordítja saját gazságukat, megsemmisíti őket saját gonoszságuk által, megsemmisíti őket Istenünk, az ÚR.