Én. 4
a te szemeid * galambok a te fátyolod mögött;
a te + hajad hasonló a kecskéknek nyájához,
melyek a Gileád hegyéről szállanak alá.
melyek a fördőből feljőnek,
melyek mind kettősöket ellenek,
és nincsen azok között meddő.
és a te beszéded kedves,
mint a pomagránátnak darabja, olyan a te vakszemed
a te fátyolod alatt.
a mely építtetett fegyveres háznak,
a melyben ezer paizs függesztetett fel,
mind az erős vitézek paizsai.
egy zergének kettős fia,
a melyek a liliomok közt legelnek.
elmegyek a mirhának hegyére,
és a tömjénnek halmára.
és semmi * szeplő nincs benned!
én velem a Libánusról eljőjj;
nézz az Amanának hegyéről,
a * Sénirnek és Hermonnak tetejéről,
az oroszlánoknak barlangjokból,
a párduczoknak hegyeiről.
megsebesítetted az én szívemet a te szemeidnek egy tekintésével,
a te nyakadon való egy aranylánczczal!
mely igen jók a te szerelmeid! jobbak * a bornál,
és a te keneteidnek illatja minden fűszerszámnál!
méz és tej van a te nyelved alatt,
és a te ruháidnak illatja, mint a Libánusnak illatja.
mint a befoglaltatott forrás, bepecsételt kútfő!
édes gyümölcsökkel egybe,
cziprusok nárdusokkal egybe.
mindenféle temjéntermő fákkal,
mirha * és áloes, minden drága fűszerszámokkal.
melyek folynak a Libánusról.
fújj az én kertemre,
folyjanak annak drága illatú szerszámai,
jőjjön el az én szerelmesem az ő kertébe,
és egye annak drágalátos gyümölcsét.