(A karvezetőnek - Korach fiainak tanítókölteménye.)
Isten, hallottuk saját fülünkkel, atyáink beszéltek nekünk a tettekről, melyeket az ő napjaikban, a hajdani időben
a kezed végbevitt. Elűztél népeket, őket pedig letelepítetted. Elpusztítottál népeket, őket meg naggyá tetted.
Nem saját kardjukkal hódították meg a földet, nem a saját karjuk szerezte a győzelmet. A te jobbod volt az, hatalmas karod, s fényességes arcod, mert szeretted őket.
Istenem és királyom vagy, te szerzel győzelmet Jákobnak.
Általad űztük el ellenségeinket. A te nevedben tiportuk le azokat, akik ellenünk támadtak.
Nem íjamban bíztam, a kard nem menthetett meg,
te szereztél győzelmet az ellenség felett, te semmisítetted meg azokat, akik gyűlöltek bennünket.
Minden időben Istennel dicsekedtünk, mindenkor a te neved dicsőítettük.
De most elvetettél, megaláztál minket, Istenünk, már nem vonulsz együtt seregünkkel.
Hagytad, hogy meghátráljunk ellenségünk előtt, és így gyűlölőink zsákmányhoz jutottak boldog szívvel.
Kiszolgáltattál, mint áldozatra szánt juhokat, szétszórtál bennünket a pogányok közé.
Eladtad népedet alacsony bérért, és keveset nyertél ebből a cseréből.
Szomszédaink előtt gúny tárgyává tettél, nevetséges példává azok előtt, akik körülöttünk laknak.
Szállóigévé tettél a pogányok számára, s a népek csóválják a fejüket rajtunk.
Gyalázatom előttem lebeg szüntelen, szégyenpír borítja arcomat.
Hallanom kell, hogy szidnak és átkoznak ellenségeim és támadóim.
Ez mind ránk tört, s mégsem feledtünk el, szövetségedet nem szegtük meg.
Szívünk nem fordult el tőled, lépteink ösvényeidről nem tértek le,
amikor megvertél a sakálok földjén, amikor elborítottál a halál sötétségével.
Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, ha idegen istenek felé tártuk volna ki kezünket:
Isten nemde látta volna, ő, aki a szívek mélyére lát?
Nem, miattad tipornak szüntelen. Úgy néznek ránk, mint áldozatra szánt juhokra.
Kelj föl, miért alszol, Uram, kelj föl és ne taszíts el mindörökre!
Miért rejted el arcodat? Miért feledkezel el nyomorunkról és kínjainkról?
Hiszen lelkünket a porba taposták, testük a földhöz tapadt.
Kelj föl, siess segítségünkre, irgalmasságodban szabadíts meg minket!