Exodium
Exodium, εξοδιον, eredetileg valamely szinjáték vége, εξοδιον τραγιχον δραματος (Plut. Alex. 75), aztán záródal a kar kivonulásakor (Poll. 4, 108), végül víg és mulattató utójáték egy tragoedia után, ϑεατριχον. Plut. Pelop. 34, v. ö. Crass. 33 skk. Régóta léteztek ily utójátékok, midőn pedig az atellanák (l. ezt) meghonosultak, a mimusok mellett ezek szolgáltak e czélra; így az exodium és atellana majdnem azonos s innen az exodium Atellanicum. Suet. Tib. 45. A benne szereplő bohócz neve exodiarius. Schol. Juv. 3, 175. SZ. I.
