ÚTAS
ÚTAS, v. UTAS, (1), (út-as) fn. tt. útas-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Aki rendes lakhelyéről, s annak határából kiindulván valamely más idegen helyre, vidékre, országba stb. útaz. Szárazföldi, gyalog, lóháton, kocsin járó utasok. Tengeri utasok. Az útast útba igazítani. Útasnak szállást adni. V. ö. UT.
