FAL, (2)
FAL, (2), hangutánzás által eredt gyök , t. i. ezen cselekvés az f ajakbetü által, az ajkak szivó mozgásával van egybeköttetve, s ezen f, rokon v-vé változva feltaláltatik a latin voro, szanszkrit vark (nyel, mar), német fressen stb. szókban is. Áth. mult: fal-t. Az eledelt szájtátva nagy mohón veszi be. Nagyokat falni. Befalni. Felfalni. Aki sok mézet nyal, keserűt is fal. (Km.) Nyalja falja. Fald belebb a sipot. (Km.) Befalatták vele a szót. Addig nyalta falta, mig elcsábitotta. Aljas beszédben am. eszik. Faljunk hamar, azután dologra! Nem jó társ az, aki mindent felfal. (Km.).
Származékai: falám, falás, falat, faldokol, faldos, faló stb.
