OSTOBA
OSTOBA, mn. tt. ostobá-t. Természeténél fogva tompa eszü, ki nehezen tanul, kinek felfogó tehetsége nincsen. Az ostoba embert hiába tanítod. Oly ostoba, hogy a Miatyánkot sem birja megtanulni. Ostoba, mint a lúd. 2) Szélesb ért. tudatlan, müveletlen. Ostoba falusi kukkó, ostoba paraszt. Észműre, beszédre, cselekedetre vonatkozólag am. sületlen, esztelen, ügyetlen. Ostoba gondolat, állítás, beszéd, tréfa. Ostoba cselekedet, eljárás. Valószinűleg a latin stupidos után magyarított szó.
