szív
szív: I. Eredeti értelmében az emberi és állati szervezet egyik szerve, de így a Szentírásban ritkán fordul elő (1Sám 25,37; 2Sám 18,14; 2Kir 9,24). – II. Átvitt értelemben. A) A fizikai élet székhelye (Ter 18,5; ApCsel 18,17; Jak 5,5), s mert belőle árad a vér szét a testbe, azonos a vérrel (Lev 17,11). – B) A lelki élet székhelye. A gör. nyelvhasználatban a ~ ebben az értelemben csak a költészetben fordul elő, ezzel szemben az akkádoknál és a Szentírásban nagyon fontos szerepe van. A LXX és az ÚSz szorosan kapcsolódik az ÓSz-hez: 1. A ~ a belső ember, szemben a hússal (Zsolt 73,26) v. a nyelvvel (28,3; 78,18). 1Pét 3,4 a ~ről mint az „ember rejtett énjéről” beszél, melyet ismer az Isten (1Sám 16,7), aki az új ~et adja (Ez 36,26). Az emberek nem ismerik a ~et, csak a látszat szerint ítélnek (1Tesz 2,17). – 2. A ~ben gondolkodik az ember: töpreng (Dán 2,30; Mk 2,6.8; Lk 3,15), hisz és kételkedik (Mk 11,23; Róm 10,8), lát be igazságokat (Jób 34,10), emlékezik (1Sám 21,12), oktalankodik (Péld 10,21; Oz 7,11; Lk 24,25) és elvakul (Mk 6,52). – 3. Az ember érzelmi élete a ~ében zajlik: a szomorkodás (MTörv 15,10; Iz 65,14; Jn 16,6), az öröm (MTörv 28,47; Jn 16,22; ApCsel 2,26), a bátorság (2Sám 7,27), a félelem (MTörv 20,3; Jn 14,1; 2Kor 2,4), a felindultság (MTörv 19,6; ApCsel 2,37), a szenvedély (Szám 15,39; Róm 1,24), a harag (ApCsel 7,54) és hasonlók. – 4. A ~ a fontolgató és döntést hozó akarat székhelye (1Kir 8,17; Iz 10,7; Lk 21,14; 2Kor 9,7). – 5. A ~ben lakik a ® lelkiismeret (1Sám 24,6; Jób 27,6; Zsolt 17,3; 51,19; 1Ján 3,19–21); a vallási-erkölcsi élet, az igazi istentisztelet (1Sám 12,20), az Istenbe vetett bizalom (Péld 3,5) székhelye; a ~ből ered a jó és a rossz (Mt 5,8; 15,19), a hűség, az elpártolás és a megátalkodottság (Kiv 4,21; 7,13; Neh 9,8; Iz 29,13). Amikor Isten meg akarja mérni az embert, próbára teszi a ~ét (1Krón 29,17). A ~ lehet körülmetélt v. körülmetéletlen (Lev 26,41; MTörv 10,16), és megkeményedett (2,30). A ~ben lakik az isten- és emberszeretet (6,5; Mk 12,30.33), ezért lesz a Szentlélek lakása (Róm 5,5; 2Kor 1,22; Gal 4,6) és Krisztus lakása is (3,17). – C) Átvitt értelemben a ~ középpontot is jelent: a tenger ~e (Kiv 15,8), az ég ~e (MTörv 4,11), a föld ~e (Zsolt 46,3; Jón 2,4; Mt 12,40), a föld mélye, ill. öle.
