ízik, izék
ízik, izék: etetés után a jászolban maradó kórós széna, szalma; takarmánymaradék. Az íziket almolásra használják vagy eltüzelik (→ tüzelőanyagok). Az Alföldön íziknek nevezik a tüzelésre használt nádtörmeléket, tengeriszárat is, ennek leveleit előzőleg a szarvasmarhákkal megetették. Csíkban a sózott széna és szalma maradéktakarmány neve izike. Régebben a székelyek a füvesebb szalma visszamaradó ízikjét a jászolból a → könyöklőn át a csűrbe dobálták, összekeverték szénával, és a szarvasmarhák elé tették. A másodszorra megmaradó íziket almozásra használták. Az ízik szó – számos alakváltozatban – országosan elterjedt. Első írásos nyoma 1531-ből ismeretes. Feltehetőleg a finnugor eredetű íz szó származéka. Megfelelő jelentéssel fordul elő Vasban a zagot, a Szamosháton a rezák szó.
Paládi-Kovács Attila
